Ezúttal nem magam szántam rá egy német nyelvű vers megírására, hanem egy iskolai versfordító verseny keretében került erre sor. Annak ellenére, hogy többször úgy tájkoztattak, hogy németről történik a fordítás magyarra, épp az ellenkezője történt. Nem is baj, így legalább nagyobb volt a kihívás. Csak épp az idő volt szűk. Szerintem egy jó műfordítást nem lehet 45 perc alatt elkészíteni, még egy nyolcsoros versnek is leglább két óra kell, s persze nem is lehet fáradtan belevágni egy ilyenbe, mint ahogy azt én is tettem. Fentiekből következik a fordításom elég összecsapottra sikeredett, de miután hazaértem, és alaposan kipihentem magam, negyed nyolckor felkeltem, s újra nekivágtam a versnek immáron teljes józansággal, csak hogy a kedves olvasók is láthassák. Íme a végleges.
LEVÉLTÖREDÉK BARÁTNÉMHOZ
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S távolléted alatt kedvem miben lelem!
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
Lefestem szüretem estvéli óráit,
Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.
És az enyém:
Ein Briefstück zu meiner Freundin
Frag nicht Geleibte! langsam läuft allein die Zeit,
Deine Heide heizt steifes Heil in Heiterkeit.
Du weisst, die süsse Liebhaberin ist vorbei,
Weisst genau, einsam grau: Liebe misst Heim.
Ich male diesmal Spätstunden meiner Wimmer,
Noch lasse ich meine Knechte ins Schlafzimmer,
Lärm der Seligkeit ist kaum mich zu steuern,
Greiser Baum steht hier, ich schüre den Feuer.
