HTML

Üzenet Gógánfárúl

Üzenet Gógánfáról, kis embertől a nagy világnak, onnan, hol vármegyéink összefutnak, a falu, aminek két vasúti megállóhelye van, és egy pályaudvara, miknek szerénységből idegen falvak neveit adták. Egy egykori magyarlakta falu, a volt Magyar Királyságban, melynek fejéről leesett a korona (má azé annyira nem király), az egykori Zala vármegyében, a Marcal partján. Há persze, ho' nem a falurú fog szóni, te! De hát ezt ugy köllött bevezetnyi, hogy kultúrális pesti meg amerikás fejénrép is megértse! Vótá mán Gógánfán? Nem mi? Azt hiszed, azt hittem, hogy azt hiszed, hogy nem hiszem, hogy tudod?! Gondúkodnya köllene, nem e'hinni minden végbélterméket, amiket ilyen hüle naplókban írnak le!

Friss topikok

Linkblog

Leányiskola kislánykoromban :)

2009.11.18. 16:32 :: Cellbuborék

Leányiskolának hívták az oktatási intézményt, hova (szerencsére, mivel nem buktam meg) csak 8 évig jártam. A továbbiakban is ezt az elnevezést fogom használni, mivel a volt Eötvös Lóránd Általános Iskola Celldömölk inkább csak egy szellemi helyet jelöl. Valaha egyházi iskola volt ez, talán pompásabb belsővel is, mint manapság. Erre ma már csak a díszes bejárati ajtó, a lépcsőkorlát, és egy egyházi témájú freskódarab emlékeztet, a többit valószínűleg a mélyen hívő kommunista barátaink tüntették el. Bizonyára abból a megfontolásból, hogy a fehér a tisztaság színe, és így nyugodtan le lehet meszelni, amin néhány ember pár évig dolgozott.

Szóval a lényeg, hogy 1998-ban kezdtem az átlagos iskolát, ami eleinte jó helynek tűnt, csak az idegesített, hogy a Hülyelány nem bírta a széket kihúzni, maga alól, hanem a padot tolta nekem, úgy szállt ki belőle, továbbá előszeretettel taposta a füzeteim. Első nap rövid oktatás volt, hogy illik viselkedni. Ha valaki belép az ajtón (pl. én), úgy kell köszönnie, hogy JÓÓÓ NAAAPOOOT KÍÍÍVÁÁÁNOOOK, SZEEERBUUUSZTOOOK GYEEEREEEKEEEK!. Erre a válasz az osztálytól közösen: SZEEERBUUUSZ AAANDRÁÁÁS! (tiszta elmegyógyintézet). Ha pedig valakivel találkozunk, azt kell "énekelni", hogy KEEEZIIIT CSÓÓÓKOOOLOOOM MAAARIIIIKAAA NÉÉÉNIII!. Nos, ebből következik, hogy rohadtul utáltuk a hosszúnevű embereket. A legelső óra viszonylag eseménytelenül telt, mivel a tanárnőnk így szólt: "Most pedig szépen mindenki pihenhet, pihenjétek ki a fáradalmaitokat". Nos, a későbbiekben ezt a remek lehetőséget nem adták már meg nekünk, s mikor óvónéni említette délutáni pihenés közben (amit kifejezetten utáltam, fekvés közben mindig az ujjaimmal játszottam), hogy "Pihenjünk, mert az iskolában nem tehetjük meg ezt", azt gondoltam, tévedett, mivel egyrészt úgy sem lesz arra szükségem, másrészt megcáfolódott azáltal, hogy első nap ezt megengedhettük magunknak. Persze ezúttal is az ujjaimmal játszottam... Szóval ilyen ujjbábozással telt az első nap. Aztán jött 6 nap múlva a meglepetés. Viola Pista bácsi, későbbi, szeretett fizika-informatika tanárunk behozott egy valódi számítógépet 1998-ban. Vhúúú!.... Mikor nyíltnapot tartottak nekünk ovisoknak az általános iskolában, már ott éreztem, ez az évszázad bizony a számítástechnikáé lesz! A fiúiskola padlásán található számítógépteremben Paint-tal rajzolhattunk, a lányiskolában pedig a számtechteremben azt játszották a gyerekek, hogy a tanárnő mondott nekik egy utasítást, és azt ők robotszerűen követték, az eljárást "Robotozás"-nak hívták. Első nap tehát már bevezettek a kommunizmus alapjaiba is. Minden 1. és 2. osztályos termes berendeztek számítógépekkel, s délután, napköziben lecke híján hosszú, tömött sorokban áltunk egy kis számítógépezésre. Persze nem egy korszerű gépet kaptunk, csak DOS-on futó játékok voltak színtelen monitorral. Sajnos a számítógépek használatát első pillanattól túlzásba vitték, s végig mind a nyolc évünkben, heti egy-két alkalommal beültünk a számítógépterembe BEST-ezni. Nevével ellentétben egyáltalán nem volt a legjobb. Számítógépen matekfeladatokat kellett megoldanunk, 20 másodperc volt egy feladatra, javítási lehetőség nem volt (a legtöbb feladatot vélelten elgépelés miatt rontottam el). A programmpersze DOS-on futott, hogy ne is menjünk a világhálóra fel(bár 2005-ig olyan gyenge gépek voltak, hogy nem is lehetett volna).Sajnos jegyet is kaptunk rá, s csak akkor számították az évvégi jegybe bele, ha azon javított volna. Nem így történt. Hetedik osztályban év végén kettest kaptam, az egyes BEST-em miatt. Ellenpéldaként hoznám fel a Hülyelányt (tessék megjegyezni a nevét, még sokszor találkozunk vele, ezt a nevet én találtam ki rá, s népszerű is lett - ő volt az első és utólsó lány, akivel valaha verekedtem), aki matekból elég sík volt, de BEST-en ötösre csinálta a feladatokat. Persze a programm 98-tól tárolta az eredményeket, így az általunk elért szintnek megfelelően adagolta a feladatokat. Így fordulhatott elő, hogy nyolcadik osztályban hatodikos feladatokat kaptam...
 
Remélhetően ezt a számítógépes hülyeséget már rég megszüntették, vagy ... lehet átvetették a rendszert az egész városi általános iskolával az egyesítés után.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://czellbuborek.blog.hu/api/trackback/id/tr221534623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása